Segítsünk Laurának

Bencze Laura egy kilenc éves, tündéri kislány. Élni akarása és kitartása csodálatra méltó, de most a mi segítségünk is kell mind-e mellé. Neki kérünk segítséget, hogy meggyógyuljon, és megtörténjen a csoda,végre boldogan és egészségesen éljen!

Itt húsvéti és tavaszi meséket olvashatsz.....Jó böngészést!!


Nyúlpapa ötlete

Egy kis falu szélén, szép liget zöldellt, melynek közepén tisztás volt, ahol egy szép házikóban éltek nyusziék: Nyúlpapa, Nyúlmama, fiuk Guszti és lányuk Réka. Szép napsütéses őszi nap volt ezen a reggelen, mikor nyúlpapa felkeltette a gyerekeket. Indultak a veteményes kertbe, hogy betakarítsák a termést, mire leesik az első hó a sok finom répa és káposzta már az éléskamrában legyen. De hatalmas csalódásban volt részük. Mikor kiértek a veteményesbe, látják ám hogy a szép nagy káposztákat ellepték a hernyók és szinte egyetlen egészséges sincs köztük. De a répákkal sem jártak jobban, mert azokat meg a férgek és a csigák rágták össze. Nyúlmama sírva fakadt, nyúlpapa pedig éktelen haragra lobbant, és megfogadta, hogy a következő esztendőben ezt nem hagyja annyiban. Keservesen nekiálltak, hogy megmentsék, amit a férgek és a hernyók meghagytak. Mihelyt végeztek hazamentek és Nyúlpapa kiadta mindenkinek a feladatát: Nyúlmamának a megmentett zöldségeket kellett elraktározni, Gusztinak és Rékának a szántóföldre kellett menni hogy kukorica , napraforgó és más magvakat szedjenek, mert a kevés megmentett zöldséggel nem húzzák ki a telet, ezért pótolni kell az éléskamra tartalmát. Nyúlpapa pedig elvonult a műhelyébe dolgozni, ahonnan hamarosan kopácsolás és fűrészelés hangja hallatszott. Ahogy teltek el a napok, Nyúlmama és a gyerekek sokat találgattak, hogy vajon mit készíthet az édesapjuk, de nem tudtak rájönni. Egy hideg reggelen mikor a gyerekek felébredtek és kinéztek az ablakon észrevették, hogy szép nagy pelyhekben szállingózik a hó, megérkezett a tél. Reggeli után Nyúlpapa azt mendta a családnak:
- Most gyertek és megmutatom mit készítettem, úgyis kell a segítségetek hogy felállítsam az egészet.
Amikor feltárult a műhelyajtó a gyermekek csodálkozó szeme előtt három kis házikó állt a munkaasztalon. Réka örömmel kiáltott fel:
- Jajj, de szép babaházak és mindjárt három.
Nyúlpapa hangosan felnevetett és így szólt:
- Dehogy is babaházak, ezek madáretetők!
Guszti és Réka érdeklődvbe néztek apjukra:
- Hát az minek?
- Majd megtudjátok, ha eljön az ideje! – válaszolt Nyúlpapa. Kimentek a veteményeskertbe, és felállították az etetőket, majd feltöltötték magvakkal. Nyúlpapa így szólt a gyerekekhez:
- Ezután egész télen az lesz a dolgotok, hogy az etetőkben mindig legyen kukorica, napraforgó és búza.
Lassan telt a tél, az élelem is szűkös volt, mivel a tönkrement zöldségeket nem tudták megfelelően pótolni, de arra nagyon figyeltek, hogy a madáretetőkben mindig legyen bőségesen táplálék. Nyúlmama sokat morgolódott emiatt, de Nyúlpapa megmondta, ebből nem enged. Mikor nagysokára eljött a tavasz mindenki fellélegzett. Nyúlék serényen munkához láttak a kertben. Nyúlpapa ásott, Nyúlmama elvetette a magokat, Guszti és Réka összeszedték a gallyakat és a gazt. Gyorsan teltek a napok serény munkával, aminek meglett az eredménye, a kertben szépen fejlődtek a növények. Nyúlmama pedig egyre csak aggodalmaskodott, hogy újból ellepik a kertet a férgek és a hernyók, de Nyúlpapa jókedvűen nyugtatgatta:
- Ezt a kertet bizony többet nem bántja semmilyen féreg! - és maga köré hívta a családját:
- Most pedig legyetek csendben és figyeljetek -, mondta. Nyúlmama és a gyerekek egyszercsak azt látták, hogy a kert felett madarak repkednek és minden bogarat összefogdostak, ami csak árthat a veteményesnek. Csodálkozva fordultak Nyúlpapához:
- Ezt miért csinálják?
- Tudjátok egész télen, mikor nem találtak a hó alatt élelmet, mi becsülettel etettük őket, most pedig segítenek nekünk!
Mert bár nem ismerik a mondást azért „jó tett helyébe jót várj” mondta Nyúlpapa, és elindultak hazafelé. Azon az őszön hatalmas és makk egészséges zöldségeket takarítottak be, de a madarak etetéséről ezután sem feledkeztek el soha.


Tóth Anna: Húsvéti készülődés

Egy kora tavaszi napon nyúl apóék jóízűen ebédeltek, amikor az anyóka szeme rátévedt a naptárra.
-Nézd, apó! Mára ígértük a tyúkanyónak, hogy elhozzuk a húsvétra szánt tojásokat. Tüstént indulnunk kell, nehogy ránk esteledjenÉn hozom a tojástartót, te meg légy szíves hozd addig a szekeret.
Amikor már jó ideig gyalogoltak, nyúl anyónak feltűnt, hogy nyúl apó mennyire szótlan.
-Mi baj van apó? Miért vagy ennyire csöndes?
-Emlékszel, hogy tavaly az utolsó percig dolgoztunk, hogy elkészüljünk a tojásokkal? Annyira siettem, hogy elfelejtettem kimosni a festéket az ecsetekből.
-Akkor bajban vagyunk apó. Nincs már annyi időnk, hogy elutazzunk a városba másikat venni. Törjük a fejünket, hogy mit csináljunk.
Már sötétedni kezdett az ég, amikor elérkeztek a tyúkanyó óljához.
-Jó estét, Kapirga. Ne haragudj, hogy ilyen későn értünk ide. Ugye nem adtad oda másnak a tojásokat, amit megrendeltünk?
-Persze, hogy nem, hiszen minden évben hozzánk jöttök. Nézzétek már minden tyúk elhozta a tojását, kivéve a kopasznyakút. Szegénykével a többiek már eddig is csúfolódtak, most meg rá kell várni. Gyertek, addig tegyük be a többi tojást a tartóba.
Amikor végeztek, benéztek a tyúk ólba , hogy elvihessék az utolsó tojást is. De a kopasznyakú csak ücsörgött szomorúan a kosáron, és látszott rajta, a nagy igyekezet.
-Nem baj, tyúkocska. Egy tojással több vagy kevesebb, nem hiszem, hogy számítana.
-Kérlek, ne menjetek el. Így is bántanak a többiek, hogy ilyen csúnya a nyakam. Ha nem tudom odaadni nektek a tojást, elkergetnek az ólból, és földön futó leszek.
Nyúl anyóék nagyon megsajnálták a szegény kis kopasznyakút, és megbeszélték, hogy innen addig el nem mennek, amíg az utolsó tojást is magukkal nem vihetik. Mire felébredtek, észrevették, hogy a kopasznyakú tyúknak nagyon jó a kedve.
-Nézzetek csak ide!
És lássatok csodát, amikor felállt a kosárról, olyan nagy és annyira szép, formás tojást láttak, amilyet eddig soha. Nyúl apóék kivitték a hatalmas tojást a szekérre, és igencsak kimelegedtek, mire be tudták helyezni a tojástartóba. Megköszönték a tyúkoknak a fáradozásukat, és amikor megfogták a szekér rúdját, hogy elinduljanak, rájöttek, hogy a nagy súlytól meg sem tudják mozdítani.
-Várjatok egy kicsit - mondta a kopasznyakú tyúkanyó -,elszaladok az istállóba, és megkérem a lovat, hogy legyen a segítségetekre.
Hamarosan jött is vissza egy szép erős hátaslóval.
-Üljetek fel ti is, apóka - nyerítette a paci - Nekem ez igazán nem teher.
Az úton, miközben a patkók egyenletes kopogását hallgatták, megszólalt az anyó:
-Hogy fogjuk ezt a rengeteg tojást megfesteni, ha még egy rendes ecsetünk sincsen? A többi nyuszitól sem kérhetünk, most nekik is sok a munkájuk.
-Nem tudom Fánika. De azt megígérem, hogy máskor jobban oda figyelek, hogy minden rendben legyen, mire jön a tojás festés ideje.
Nem sokára elértek a házukhoz és megitatták a lovat, köszönetet mondtak a segítségért, és már éppen búcsúzni készültek, amikor a paci azt kérdezte:
-Apóka! Van a háznál egy jó éles olló?
-Persze, hogy van. Miért kell neked?
-Hozd csak ki, majd meglátod.
Amikor Gerzson papa megjelent az ollóval, a paci arra kérte, vágjon le egy tincset a farkából, ecsetnek!
Nyúl apóék nagyon meghatódtak. Besiettek a házba, és még aznap neki láttak a munkának. Néhány hét múlva megfestették az összes tojást, kivéve azt az egyet, amelyik olyan szép nagy volt, hogy nem tudták kiszedni a tartójából...

Mese a legokosabb nyúlról

Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a réten, egy kis erdő közepében,
az erdőben egy tisztáson, fűszálakból vetett ágyon, ott, ahol sosem járt ember, s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl.

A kis nyúlnak háza nem volt, szeme kettő, orra egy volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta.

Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt. Szarvas és jóbarátja, minden madár jó pajtása, így éldegélt békességben, a kis erdő közepében.

Így éldegélt, amíg egyszer meg nem halt a polgármester, a bölcs farkas, s eltemették, megsiratták, mert szerették.

Az állatok összegyűltek, egy tisztásra települtek, éjjel-nappal tanakodtak, polgármester választottak.

Róka mondta: Róka legyen!

Szarvas mondta: Szarvas legyen!

Őz kiáltott: Őzön a sor!

Teli faág, teli bokor, madár ült minden ághegyen, s kiáltozták: Madár legyen!

Addig-addig tanakodtak, a végén majd hajba kaptak, míg egy nyúl szólt: Most az egyszer nyúl legyen a polgármester!
Erre elkezdtek kacagni. Nem tud az mást, csak szaladni, az árnyék is megkergeti, úgy megijed, hideg leli, ha ág zörren, rögtön szalad, vagy meglapul a fű alatt.

Most legyen okos az ember, ki lesz itt a polgármester?
Szól a bagoly az ághegyen: Az a fontos, hogy okos legyen!
Akár bátor, akár gyáva, ész legyen a kobakjában.

Mind így szóltak: Okos beszéd! Próbáljuk ki, ki-ki eszét...
Igen ám, de hogy próbáljuk? Máris szólt a bagoly rájuk:
Aki becsapja a rókát, az kiállotta a próbát!

Rajta szarvas! Rajta, őzek! Lássuk, ki lesz a legbölcsebb!
Ki tud győzni az észtornán? Ki tud kifogni a rókán?

Előbb az őz került sorra. Ide figyelj, ravasz róka!
Felhők közt lakik az égen, sohasem járt erdőn, réten,mégis ő növeszt fűszálat, zöldbe borít bokrot, ágat...

Nevet csak ezen a róka. Ez aztán a nehéz próba!
Jobban tudom, mint te magad, mi volna más, ha nem a nap!

Most a szarvas került sorra. Én aztán megfoglak, róka!
Nincsen lába, mégis szalad, de mégis egy helyben marad...

Megint csak így szólt a róka: Ez aztán a nehéz próba!
Jobban tudom, mint te magad, mi volna más: folyó, patak!

Most a kis nyúl került sorra. Erre felelj, ha tudsz, róka:
ha megfelelsz, most az egyszer te leszel a polgármester!
Nincsen szárnya, mégis repül, fákon, bokrokon hegedül,
ha nem repül, nincsen sehol, de mégiscsak van valahol,
nincsen szárnya, nincsen lába, mégis a világot járja...

Töri is fejét a róka, ennek a fele se móka,
hiába, no, nincs felelet, mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet!

Szól a nyuszi: Figyelj, róka! Hogy mi lehet? Mi más volna?
Ismeri a nyár s a tél, mi lehetne más: a szél!

Kis nyúl főzte le a rókát, ő állotta ki a próbát, az erdőben akkor egyszer,
nyuszi lett a polgármester.

Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt. hosszú füle, kurta farka,
semmi furcsa nem volt rajta.

Krüzsely Erzsi: Husvéti tojások

Két nyuszika ámul,
Szörnyűképen bámul,
A mezőn jártába
Lelt néhány tojásra.
Gondolkoznak szörnyen,
Mit kén vele tenni?
Este, vacsorára
Tán meg kéne enni.

Kérdezzük meg - szólnak
Nyuszi mamát róla,
Mert hátha nem illik
Ez nyuszigyomorba.
Jó mamájuk aztán
Így oktatta őket:
"Keressétek össze
Végig a mezőket,
Hozzátok el, ahány
Tarka tojást leltek,
Elvisszük husvétra
Minden jó gyereknek.

Tudom, megörülnek
A tarka tojásnak,
S szólnak majd hálából
Az öreg vadásznak.
Le ne lőjön minket,
Ha megy a tarlóra,
Hadd örüljünk mi is
Husvét ünnepén
Csengő harangszóra!"

Szalai Borbála: Hápi kacsa

Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.
Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa, háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.
Hápi kacs minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.
Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött este,
jót lubickolt este.
Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett nyaka, hasa,
háta meg a szárnya!
Addig-addig mosdott, fürdött
lubickolt a tóba  -
amíg az a szép sárga szín
mind lekopott róla...

Zelk Zoltán : A három nyúl


Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."
- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -
felelték a három nyulak.
- Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókát fogni!...
Csacsi szarka nem elhitte?
Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek..."
Ennek a fele se móka!
Szedte is a lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szembe vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sose láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve,
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"
- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepén jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek,
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk,
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve,
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe.
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...
"No hiszen, csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.
"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte a lábát a vadász is,
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 28
Tegnapi: 103
Heti: 458
Havi: 1 558
Össz.: 308 025

Látogatottság növelés
Oldal: Húsvéti mesék
Segítsünk Laurának - © 2008 - 2017 - bencze-laura.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: bencze laura - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »